A mindenen túl, a semnin innen

Lógatjuk a lábunk.

Nézem, csodálkozom, ahogy a hideg, pici lábacskáid ide-oda lengenek a semmi felett.
Ahogy a kicsi kezed görcsösen szorítja a forró csészét.Ahogy a szemed, szégyenkezve a messzeségre függeszted.
De tudom, látom,érzem, a szád sarkába mélyülő ráncból, hogy bennem vájkálsz.
Lógunk, függünk, itt a hajnal derekán, az ablakban.
 A mindenen túl és a semmin innen.
A füves dombok takarásában, az óceánok mélyén.

-Tudnál mást is szeretni? -hallik a kérdés,visszaverődve a lehulló levelekről.

-Miért kérdezed?- visszavág, nem biztos magában.

-Csak úgy.- hazudom, mert már neki is megy, szánalmasan, bután érzem magam.

-Nem hazudj, nekem ne.- Persze,hiszen vele beszélek, az elhallgatott félszavaimból is érez. 

-Én hazudom, te játszol.

Játszunk,mind játszunk. Egymással, egymásért, mindenért.
Gyengék vagyunk és fáradtak. De a gyermeki lelkünk utolsó szikrájáig játszunk.

Katica

Katica volt.

Tudják, pici, kedves,pöttyös katica. Talán gombostű fej méretet elérte, a háta megkeményedett, a pöttyei csodásan ragyogtak.

 Minden reggel, 6:30kor, kimászott a lapulevelek alól, lecsúszdázott a margaréták szirmaiban, s közben úszott a harmatban. A margaréták szirmaiból, azonnal a földre pottyant.

Ahogy felemelte csápjait, nem látott mást, mint a magas, igen magas eget, a szálldogáló pillangókat.
Ó, a pillangók, milyen csodásak. Olyan művésziek, olyan kedvesek. Mindig mosolyognak. „Mosolyognak,ó,hogy mosolyognak, az átkozottak”.

A fűszálak, a fűszálak magasodtak föle. A katica csak nézte, ahogy az éles szálak, egymáshoz érnek, összecsókolódznak a szél felügyeletében. Fűszál akart lenni. Magas, szép, zöld fűszál.

Feltápászkodott, elindult, kapkodta minden lábát, nem szerette, hogy vannak, hiszen, ő gyökereket akart, hosszú, mély gyökeret, nem lábakat.

Na meg , az érző szívét is odaadta volna, odaadta volna, csakhogy  zsenge erekké változzanak a sejtjei.

A katica tudatában csak erősödött a sötét érzése, kacskaringóssá vált a repülése, hallotta, ahogy a fűszálak kinevetik, mert ő katica, mert ő itt az egyetlen katica.

A katicát, másnapra halva találták. Felkötötte magát egy fűszálra, az utolsó üzenetét, folyó,sárga vérével írta meg.: 

                                                                                       Megöltem a fűszálat,megölelt a fűszál.