Vattacukor

Bezárt.

A vidámpark fényes lámpásai kialudtak, a vattacukor, lassan összeragadva megrohad a fűben.

A körhinta lovai, megtáltosodva, kiszuszogott lélekkel fekszenek.

Aranyló könnyeket véreznek, ahogy a fogságukat jelentő tartóoszlopok a gerincüket törve, átszúrják őket.

Csak a hűvös lépteid, ahogy a lábujjaid a szeméttel borított útba vájod, csak ez ad erőt.

Magamba zárom. Magam bezárok mindent, ami volt valaha.

A képzeletem, a szavaid.

Be, be, belülre.

Magamévá teszek, önzően, emlékeim sárgás vérébe fürdőzöm.

Magamagamba költözve, kitekintve.

Kizárlak, takarodj!

Szeretlek, menj!
Függök tőled, maradj a kizárt valóságomban, nyiss ki, akarom.